Ámbrásceteket és a hosszúszárnyú bálnákat is lehet látni Mauritius partjaihoz közel. Óriási élmény a föld egyik legnagyobb élőlényét természetes közegében meglesni, és nem a TV képernyőjén.

A sziget kormánya és lakosai nagyon figyelnek a bálna populáció jólétére és törvényben rögzítették, hogy mit tehetnek meg a hajósok a bálnák közelében. Van egy távolság amin belül, azaz amíg az állatok a közelben vannak, minden motort le kell állítaniuk, hajóvitorlát bevonják stb., illetve senki sem úszhat velük.

Igyekeznek minél kevésbé megzavarni ezeknek a csodás állatoknak az életét és ezért az adott úton, az hogy mennyit látsz belőlük, a vadon élő bálnákon múlik.

Nekünk szerencsék volt október elején, mert hosszúszárnyú bálnával találkoztunk. A hajó bal oldalán tűnt fel, majd szinte azonnal alá is merült. A kapitány mindent leállított, majd türelmesen vártunk. Eltelt 5 perc, de semmi. Megkérdezte tőlem a kapi, hogy várjunk még, vagy menjünk tovább (mi Flat islandra tartottunk horgászás után, nem bálnalesen voltunk)? 5 percet kértem tőle még, hátha megjelennek, hisz volt köztünk olyan aki lemaradt róla.

2 perc múlva kiabálás a fedélzeten: Itt van! Itt van!- nézek körbe, sehol sem láttam. Rákérdeztem Rékánál, hogy hol? Erre ő izgatott hangon: Alattunk van!

A bálna átúszott alattunk, majd a hajó túloldalán kb 10 méterrel feljött a kicsinyével. Akkor derült ki, hogy ketten vannak!

Kivételes szerencsénk volt, mint tegnap megtudtam! A bálnák valójában a parthoz közel azért jönnek, hogy a kicsinyeiket világra hozzák, majd itt maradnak a nyugis, cápamentes zátonyok között, amíg a kis bálna meg nem erősödik és aztán irány a végtelen óceán mély vize. A téli hónapokban (június, július, augusztus és szeptember) vannak közel a partokhoz. Nekünk október elején óriási mákunk volt, valószínűleg épp az utolsó pillanatban találkoztunk velük, mielőtt búcsút intettek volna a szigetnek.

Ha odamész egy irodához, vagy valakihez a parton, fogsz olyat találni aki kivisz a nyílt vízre, és megpróbálja megtalálni az állatokat, de hogy valóban meg is leljétek őket a téli hónapokon kívül, arra nagyon minimális a az esély.

A másik probléma a nyílt víz (igaz ez nem csak bálnalesen). A hajónak el kell hagynia a koralszirteket, így magával az óceánnal álltok szemben, annak minden szeszélyével. Ez nem egy sétahajókázás! Még egy szélcsendes napon is lehetnek méteres hullámok, aminek a vége igazi hullámvasút lesz. Kicsit szelesebb napon a hullámok is jelentősen megnőnek… Veszélyben nem leszel, a hajósok tudják mit csinálnak, de tengeribetegségre sokkal nagyobb esélyed van, mint bálnára…

Nem akarom elvenni senkinek sem a kedvét, mert ha találkoztok az állatokkal az óriási élmény, és mindent megér! Egy olyan élménnyel lesztek gazdagabbak, amelyet életetek végéig mesélhettek, viszont nem árt tisztában lenni az árnyoldalával is.