Mivel Zitáék a nyaralásuk vége fele közeledtek és Ricsinek is ígértünk még egy vízesésről ugrálást, a nyakunkba vettük a “világot” és szokásunkhoz híven buszos kirándulást szervezve elindultunk a Rochester vízeséshez, hogy kiéljük a kalandvágyunkat.
Röpke 2 órás buszozás után megálltunk a hírhedten szép, ámde fürdőzésre nem alkalmas Gris Gris strandnál. A kilátás nagyon szép, a hullámok hatalmasak, az óceán ereje elsöprő. Egy körút alkalmával mindenképp áljatok meg itt, de fürdeni ne menjetek be mert veszélyes.
Miután kinyújtóztattuk a lábunkat és megcsodáltuk a strandot fentről és lentről is, elindultunk a Rochester vízeséshez. A parkolóról az a hír járja, hogy ott ne parkoljon senki, mert feltörhetik a kocsikat de mivel busszal mentünk sofőrrel ez a veszély nem fenyegetett minket, főleg, hogy ő már rutinosan nem is a parkolóban állt meg, hanem egy másik útról közelítette meg a vízesést. Egyébként a rendőrök itt is vigyáznak a turisták biztonságára, ugyanis egy autójuk 2 rendőrrel folyamatosan ott állt a parkoló autók mellett és néha el-elsétáltak a vízeséshez is. A buszsofőr is felhívta a figyelmünket, hogy néha egy-egy helyi bepróbálkozik és pénzt kér a turistáktól, hogy a vízesésben fürödhessenek, de ne dőljetek be ennek.
Szóval eljutottunk a vízeséshez, végre, Ricsi vágya, hogy ugorhasson és az enyém, hogy vízesésben fürödhessek realizálódott. 🙂 A víz ugyan hideg, de nagyon frissítő. Ha kalandra vágytok, hajrá… bár én nem ugrottam de láttuk, hogy mekkora adrenalin löket, hatalmas nagy kaland. (Kivéve a helyi kókuszárus srácnak aki minden nap ezt csinálja).
Mielőtt Ti is kedvet kaptok a vízesés tetejéről ugrásról, mindenképpen tájékozódjatok egy hivatalos túra vezetőtől, hogy melyik részéről lehet és onnan hová ugorjatok.
Másfél óra fürdőzés és ugrálás után már kezdtünk megéhezni, így a buszsofőrre bíztuk magunkat, hogy vigyen el egy kajáldába. A Le Rochester étteremben álltunk meg, ami ugyan látott már jobb időket, mégis elképesztően hangulatos volt, nagyon kedves és profi kiszolgálással, illetve finom ételekkel. Bátran ajánlom mindenkinek.
Innen továbbutazva úgy döntöttünk, hogy ha már közel vagyunk, akkor nézzük meg a híres Maconde kilátót. Ez az a sziklánál lévő hajtűkanyar délen, ami a legtöbb Mauritiusról szóló utikönyvben szerepel. Dél meg kilátó révén elképesztően fúj a szél, nem egy turistánál azt láttuk, hogy a kalapja repül, messzire…. Szóval, ide ne vigyétek a napkalapokat. 🙂 Csodás a kilátás, egészen a Le Morne-ig ellátni.
Mivel már délután 3-ra járt az idő, a napot fürdőzéssel szerettük volna zárni, ezért el akartunk menni a híres Bel Ombre beachre ami valójában nem is az. Ha igazán szép partot akartok látni délen, akkor a La Praire beachet válasszátok. Tökéletesen kristálytiszta víz, fehér homok és gyönyörű korallok mindenféle halakkal. (Az egyik papagájhal meg is “harapott”, szóval no touchi…)
5-kor elcsigázva, tele élménnyel szálltunk vissza a buszba és másfél óra zötyögés múlva rogytunk otthon a kanapéinkra. Nem néztünk meg sokmindent, de király nap volt! Ha közelebb vagy délhez és nem kell másfél, két órát utaznod, ebbe a napba belefér még a La Vanille Nature park és a Pont Naturel.
