Avagy, hogyan ints le egy hajót csak úgy random…
Szilveszter után az első pár napban semmi nem volt nyitva, cserébe a strandokon egy hering sem fért volna már el. Így a harmadik nap itthon ülés után Mónikával kibalhéztuk a srácoknál, hogy menjünk már valahova, mert ez így nem állapot. Balaclavára esett a választásunk, hisz ez egy viszonylag eldugott kis strand a Marine park (tengeri természetvédelmi terület) közelében. Az eldugottságához hozzá tartozik, hogy cserébe a public beach nem a legszebb, de ha jobbra, vagy balra elsétálunk akkor csodálatosan szép partok vannak a szállodák előtt (a szállodák nem zárhatják le a partjaikat).

Marine park révén vagy 2 órát snorkeleztünk és csodáltuk a korallokat, illetve a köztük élő sokféle halat. Miközben azon morfondíroztunk, hogyan húzzuk ezt ki még több időre, megjelent egy motorcsónak. Ádám pikkpakk beúszott felé és leintette. A kapitány kicsorgott hozzánk a partra és 2 perc alkudozás után már csomagoltunk is és vitt minket teknőslesre.

A teknősök látványa és a velük együtt való úszás egy felejthetetlen élmény, főleg mert legalább annyira kíváncsiak ránk mint mi rájuk. Közel úsznak, meg-megböknek és nézelődnek. A teknősöket nem kell üldözni, csak megállsz, lebegsz a vízben és jönnek maguktól, majd lassan velük úszhatsz tovább végtelen nyugalommal. Bár nehezen bírja ki az ember de hozzájuk érni tilos, ellenben ők hozzád érnek néha. Csodás, óriás lények. 🙂

Teknősös kalandunk végeztével a kapitány, aki amúgy elképesztően laza és jófej volt mind a 4 ezüstfogával, kivitt minket a Trou Aux Biches (ejtsd: Tro-o-biss) partra mert nem volt nálunk készpénz. Sajnos az Újév első napjaiban lévő turistaáradat és a csökkent munkakedv miatt az automatákat napok óta nem töltötték, így egyikben sem volt felvehető pénz. Kicsit kezdett kellemetlen lenni a szitu de a kapi a hajó nevéhez illően közölte, hogy Don’t panic! Elvitt minket még snorkelezni, ahol a helyiek által csak adidashalaknak nevezett kicsi, csíkos halak százaival úszkáltunk, majd visszaszállva a hajóra lassan csorogtunk vissza Balaclava felé. Annyira lassan, hogy már azt hittük mindjárt kidob minket csalinak mert nem fizettünk, de pár perc múlva kiderült, hogy egy másik hajót várt, aki megcsákjázott minket és elvette a pénzünket. Na jó, nem 🙂 Megjelent egy másik hajó, hozott egy fizetőterminált és az óceán közepén kifizettük a teknőslest.

És így keveredtünk egy bő fél napos kalandba, ami az egyik legjobb élményünk volt a szigeten.

A konklúzió? A teknősles jó! Ha nem szeretnéd ezt a bonyi megoldást választani amit mi, akkor fogalj előre helyet, de ne hagyd ki ezt a kalandot sem.