Itt élünk és a nyolcadik hónapunkat töltjük ezen a csodás szigeten, ennyi idő alatt már a szerelem rózsaszín ködje is múlik. Sokan kérdezik tőlünk, hogy érezzük itt magunkat?

A válasz röviden annyi lehetne, hogy nagyszerűen. 🙂 Még mindig túl elfogult vagyok Mauritius-szal kapcsolatosan, de megpróbálom az árnyoldalait és az elmúlt hónapok nehézségeit összeszedni. Mert legyen bármilyen szép is itt és elképesztően befogadó emberek, időről-időre azért adódnak problémák.

Mit nem szeretek Mauritiusban?

Nagyon kellett törni a fejem, hogy erre összehozzak egy listát, de mint minden országnak, ennek is vannak árnyoldalai, ami természetesen turistaként egy hét, vagy egy hónap alatt nem tűnik fel de több mint fél év, és a helyiekkel való sok beszélgetés alatt már kibukik a szög a zsákból.

• A helyiek többsége nem szeret dolgozni.
  Ez abban nyílvánul meg, hogy ha bármi problémád van a lakással, esteleg valamihez szerelő kell (dugulás, elromlott a szivattyú, ereszt feltenni… bármi), és hívsz valaki, akkor vagy nem jön, vagy olyan kókler munkát végez, hogy még a fodrász Mari néni is jobban megszerelne egy vízpumpát.
  Ha mégis találsz végre egy nagyon jó szakembert, akkor arra 3-4 hétre előre be kell bookolni.
  
• A csomagrendelés elképesztő procedúra.
  Sok minden megtalálható a szigeten, de ha mégis kéne valami ami nincs (lássuk be, ez egy szigeten előfordul), akkor az amazonról, ebayről nem érdemes rendelni mert a szállítás horror összeg. Ellenben az Aliexpress-ről apróságokat lehet korrekt szállítási költséggel venni. Cserébe a postás bedob egy papírt, hogy vedd át a postán a csomagod, ahonnan tovább küldenek egy másik postára ahol közlik, hogy nem ott van hanem az előzőn, majd finoman röhögcsélve megjegyzik, hogy ez Mauritius, de azért adnak egy papírt, hogy ha visszamegyünk a másik postára biztosan kiadják nekünk….
  
• Nincs túró
  Annyi baj legyen, mondtam 8 hónappal ezelőtt… most már kicsit zavar. Szerettem a túrós dolgokat. Meg kell tanulni túrót készíteni. 🙂
  
• Nincsenek járdák, sem bicikliutak
  Bicikliút szinte sehol sincs, járdát elvétve találni az újabb építésű utak mentén. Cserébe viszont sokan közlekednek az utakon, gyalog, biciklivel, vagy segédmotorkerékpárral, sötétben kivilágítatlanul is.
  
• Egyes termékek nagyon drágák
  A csirkehús kivételével minden egyéb hús nagyon drága. Kivéve ha elmegyünk a Port Louis-i piacra, mert ott féláron van mint máshol. A megoldás, hogy havonta, két havonta be kell menni a fővárosba feltankolni marha- és sertéshúsból. 4 kg marhahúst (van benne csont is) vettünk legutóbb 1950 rúpiáért. A tejföl szintén arany árban van és az alternatív tejek is, értelem szerűen minden olyan termék drága, amit ide kell szállítani messziről. (Bár a Kerrygold cheddar és Lurpak vaj olcsóbb mint Észak-írországban volt, szóval, ki érti ezt?)
  
• Korrupt a kormány
  Ez most a legutóbbi esőzésnél nagyon kijött, ugyanis a kormány elvileg milliárdokat költött a csatornarendszerekre, közben azok mégsem voltak karban tartva, sem újak építve sem a régiek kitakarítva. Elöntötte a fél országot az ár, de a vízgyűjtőkbe nem jutott elég. Azonban, ha valaki egy új szállodát, vagy plázát szeretne építeni, az engedélyt simán megkapja (persze tejel rendesen), hogy a vízelvezető csatornarendszert kettévágja és beépítse a területet, mit sem törődve azzal, hogy mások házát majd elönti víz.
  
• Sajnos túl sok kiskutyát és cicát dobnak ki
  Igen, van egy része az országnak akiknek nem számít a kutya, macska élet. Nem ivartalaníttatnak és amikor jön a szaporulat, azt pár héttel később kidobják az út szélén. Persze nem mindenki, cserébe rengeteg az állatvédő is és az ideiglenes befogadó. Ugyan elkezdődött valami ivartalanítási program is de egyelőre nincs egyensúlyban a szaporulattal és a helyi állatvédők vállvetve küzdenek a kis életekért.

Szóval ennyi, és ezeken napokig gondolkodtam, nagyon meg kellett erőltetnem magam…
Az a helyzet, hogy ugyan leírtam, de mind eltörpül amellett, hogy ez az ország a békére, nyugalomra és egymás elfogadására épül. Hosszú évek során rengetegen keveredtek itt össze és élnek bőrszínek, vallások egymás mellett békében. Mauritius egyes részein vagy 30 évvel le vannak maradva, ami csodás. Ki merem engedni a gyerekeket az utcára egyedül is, mint ahogy én is 35 évvel ezelőtt még kint labdáztam, bicikliztem sötétedésig. Máshol cyber city áll a legmodernebb technológiákkal és közben igyekeznek odafigyelni a természet védelmére és helyreállítására. Minden be van kamerázva, nem azért mert gond van és kamera kell… azért, hogy ne is legyen. Tehát, ha Mauritiusra tervezel hosszabb távon, nincs olyan probléma, amin egy kis odafigyeléssel ne lehetne túllépni. De tény, hogy mi nem tudunk másképp csak pozitívan állni az országhoz és a fejünkbe vettük, hogy igenis ez az Indiai-óceáni kicsi sziget bizony többet érdemel és Ti, akik idejöttök megismerni 1 hétre, vagy akár 1 évre a lehető legtöbbet lássátok belőle.

‘Annyival egészíteném ki Judit listáját, hogy nekem még a parkok, közterületek és játszóterek hiányoznak. Persze ott vannak a túra útvonalak, a strand stb, de jó lenne mondjuk egy parkban sétálgatni Grand Bayben, vagy Pereybere-en.

Igazából ezeknek a negatívumoknak az összessége nem jelentős, simán túllép rajtuk az ember, meg lehet oldani másképp. /Szerk: Ádám/’