Aki járt már a Pereybere beachen és snorkelezni kezdett, az sose fogja elfelejteni, mert nem a víz alatti látvány miatt lett a sziget (egyik) legjobb strandja. Kis utánajárással és követve a vízből kiálló sziklákat azért jelentősen javul a helyzet! Minél közelebb snorkelezünk a Pointe d’Azurhoz, annál szebb a víz, és élő korallok tömkelege között találja magát az ember.
Na de mi a helyzet, ha túlmegyünk a félszigeten? Ez a kérdés merült fel bennünk a héten, és mivel messzire nem kellett menni, így utána is jártunk. A Toparadise-szal szemben van egy lejáró a tengerpartra.
Amikor a Pereybere beach-hez közel snorkelezünk, ígyekszünk a kora reggeli órákban menni (ideális esetben a napfelkelte utáni aranyórát kihasználni), mert akkor még nincs tömeg, a halak még itt vannak, és a víz sincs felkeverve. A szerdai napon erre esélyünk sem volt, de mivel az itteni partszakasz kevésbé ismert és látogatott, így reménykedtünk benne, hogy valami szépet fogunk látni.
Általában igyekszünk gameplant készíteni, és nem csak úgy hűbelebalázs módjára megjelenni a vízben. Műholdképeket tanulmányoztunk (Google Maps, Google Earth). Mindig a sötét foltok környékén van élet, de vigyázni kell, mert nehéz különbséget tenni a hínár és a kövek között a légi felvételeken. Szerencsére korábban már repültem arra drónnal, így annak a felvétele is segítségünkre volt.
Ahogy belevágtunk a snorkelbe, és végig úsztunk az első sziklasziget mellett, rájöttünk, hogy gáz van! A vízmélység annyira sekély, hogy néhol épphogy térdig ért a víz. Nem vettünk fel úszócipőt, mert a bemenethez nem kellett, így végül maradt az úszás.
Telt múlt az idő, egyre messzebbre jutottunk a parttól, de a víz nem akart mélyülni, és halak se voltak sehol. Kezdtük feladni, és leírni a helyet, amikor több száz méter úszás után egyszer csak elkezdett mélyülni, és végre felbukkantak az első korallok. Majd megjelentek a halak! Nem a szokásos pici halak voltak, a sergeant (adidas) halak akkorák voltak, mint a tenyerem! Korábban csak a szarvas sziget marina parkjában láttunk ekkorákat. A butterfly halak is óriásiak voltak (a hátukon sárga sávos szürke halak).
Egyszer csak felbukkant egy színváltó császárhal is! Hihetetlenül gyönyörű, magabiztos. Nem elbújt, hanem megmutatta magát! Tudja, hogy szépsége úgyis elvarázsol majd minket! Mi egy fiatal példánnyal futottunk össze, ezt onnan tudjuk, hogy fehér csíkjai voltak. A felnőtté váláskor a fehéret felváltja a sárga szín, ezért hívják színváltónak.
Itt még nem volt vége a napnak! Kezdett erősödni a sodrás, de még elviselhető volt. Megpillantottunk egy nagyobb korallszigetet, aminek a tövében rengeteg butterfly hal volt! Észrevettem, hogy a halak menekülnek előlem (pedig nem merülök snorkel közben :D), ezért gondoltam, megkerülöm a korallt, majd elsuhanok felette (itt már bőven 2 méter volt a vízmélység), így a halakat Judit felé “terelve”, aki addigra odaért a goproval. Óriási ötlet volt, mert ahogy visszafordultam és lassan átúsztam a korall fölött, gyönyörködve a természetben, egyszer csak meglepődve láttam, hogy egy oroszlánhal van alattam a korall között. Bevallom őszintén, ott egy pillanatra megállt bennem az ütő.
Sajnos már minden jelzőt ellőttem a császárhalnál, ismételni nem akarok, de az oroszlánhal volt a napunk fénypontja! Nem semmi látvány! Viszont nemcsak gyönyörű, hanem rendkívül veszélyes is! Mérgező tüskéi vannak, és ha ez még nem lenne elég, agresszív, területvédő hal hírében áll. Szerencsénkre a miénk békés volt. Cuki volt, ahogy óvodásként bújócskázott: ha nem látlak, akkor te se látsz módon. Persze a távolról csodáltuk, és hagytuk, hogy a technika tegye a dolgát: zoom és selfiebot együttes használata bőven elég volt a szép felvételekhez és a biztonságunkhoz.
A hosszú beúszás és a folyamatos áramlattal való küzdelem miatt végül úgy döntöttünk, nem folytatjuk aznap, sajnos az időnk is elfogyott, rohanós időszakot élünk, de azt tudom mondani, amit Arnie mondott a Terminátorban:
