5 hónapja vagyunk már a szigeten, és még mindig oda tud ütni a sziget a látványával – jóértelemben. Valójában a 4k-s videók se adják vissza Mauritius igazi látványát. Már a hotel előtti parton üldögélve, koktélt iszogatva is hihetetlen színei vannak az oceánnak, de van jópár olyan hely ahol megérted, miért mondta Mark Twain: “Mauritius készült el először, és aztán a Mennyország, és a Menyország Mauritius másolata lett.”. Utazásaink során ilyen volt a Chamarel, a Gorges Viewpoint, de ezek mind eltörpülnek a Le Morne-hoz képest.

Eredetileg a Port Louisban lévő Signal hegyet akartuk megmászni, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a fővárosra és a nyugati partra. Viszont ott nem sok árnyék van, ezért egy felhős napra toltuk el ennek a meghódítását.
Következő ötlet a keleti parton lévő strandok végigjárása volt. Több utazási iroda ad oda olcsóbb ajánlatokat, ezért sokan kérdeznek minket a keleti oldalról, gondoltuk megmutatjuk. Viszont az időjárás közbeszólt (ez mondjuk a keleti oldaltól nem meglepő), és felhőlepedő alá bújt. Így ez is ugrott.

Jött a Le Morne terv. Mióta tudtuk, hogy Mauritiusra jövünk, és először láttam meg a hegyről készült képeket, azóta vonz, mint egy mágnes. Végre eljött a nagy nap, hogy felmenjünk rá!

Korábban voltunk már a tövében fürdeni, de az csak egy rövid kis bemelegítő, avagy trailer volt.

A hegy megmászása három szakaszból áll, az első szakasz egy táblával ér véget, a gyerekes csoportok addig mehetnek. A második szakasz egy fém kapuval zárul, ez már sportosabb rész, a harmadik szakasz pedig tapasztalatot igényel, sziklákon kell felmászni.

Mi gyerekekkel eleve úgy mentünk, hogy az első szakaszt fejezzük be, onnan is döbbenetes a látvány, aztán majd visszamegyünk jövőre a csúcstámadáshoz.

A hegy kegyetlen, de gyönyörű. Maga a séta is megterhelő, de ezzel még akkora probléma nem lenne. Az első szakasz gyerekkel is másfél – két óra alatt simán lesétálható. Az igazi probléma a hőség. (Jó, mi a kavarás miatt későn értünk oda, már délután fél kettő volt amikor megálltunk a parkolóban. Reggeli órákban ez jelentősen kisebb probléma lett volna.) Az egész ösvény lávakövekből áll, így azok alulról is nyomják a meleget. Az elején még van árnyék, de ahogy haladsz felfelé egyre kevesebb, és egyre jobban üt meg a nap. Tipp: túracipőt, kalapot, naptejet és sok-sok vizet vigyetek!

A látvány viszont kárpótól mindenért! Megéri felmenni, mert a sziget egyik legdurvább pontja! A videó nem adja vissza, de látod magad mellett a gyönyörű színekben pompázó hihetetlen öblöket. Még az első kilátópont előtt feltűnik a híres víz alatti vízesés (ami nem igazi vízesés, de felülről a látványa olyan), és ahogy haladsz felfelé egyre szebb lesz.

A hegynek sötét múltja van. Több száz rabszolga választotta a halált a csúcsán, és ugrott szabad emberként a mélységbe, mint hogy visszatérjenek gazdáikhoz. A történetet az teszi még szomorúbbá, hogy a hatóságok csak el akarták mondani neki, nincs már rabszolgaság, és lejöhetnek a Le Morne tetejéről, nincs miért aggódniuk. Erre emlékeznek a hegycsúcson lévő fém kereszttel.

Visszatérve a túrához. Mi háromra értünk fel a “gyerekkel ne tovább” táblához, és négykor zárták a lenti kapukat, így visszaindultunk, de közben több túrázóval is találkoztunk akikkel beszélgettünk. A legtöbbjük nem ment fel a csúcsra, csak a második szakasz végéig, és állításuk szerint, ha az elsőn felmész, akkor a második se probléma, csak több idő kell hozzá.

Jövőre visszatérünk, és felmegyünk a tetejére! (Gyerekek nélkül :D)