Európaiként természetes része életünknek a rohanás, a határidőről-határidőre élés, a minden most azonnal kell. Tesszük mindezt óriási városokban, amikben egész éjjel megy a közvilágítás hatalmas fényszennyezést okozva. Eközben pedig elvesztettük a kapcsolatunkkal a természettel. Nem látjuk a csillagokat, és az ablakon kinézve csak elsuhan a táj.

Mikor volt utoljára, hogy kiültél naplementét nézni?

Őseink tévéje a csillagos éjszakai égbolt volt. Talán nem véletlen, hogy sokkal jobban tisztelték a természetet, mint mi.

Pedig a látvány nem tűnt el, csak eltakarjuk a modern épületekkel. A rohanó életmódunk miatt pedig nincs idő megállni, felfogni, és élvezni a természetet.

Mauritiusnak van modern része, részesedhetsz a mostani civilizáció minden előnyéből. Vásárolhatsz francia, angol, spanyol, olasz termékeket a hatalmas áruházakban. Mindent megtalálsz amit Európában. Kényelmes, légkondicionált villákban, szállodákban lakhatsz villámgyors internettel, és a legújabb autókkal rohangálhatsz. De mégis, ez a sziget a közelebb van a múlthoz, mint a jelenhez vagy a jövőhöz.

Ez a retró báj teszi hihetetlenné az itt tartózkodást. Már a helyiek, mi úgy mondanánk lesz@rom mentalitása is felkészít rá, de az igazi ütést a természet viszi be a látványával és színeivel.

Észak-Írországból jöttünk ide, ami egész évben zöld, tehát nagyon sok árnyalatát láttuk. Na de az semmi ehhez képest ami itt van! Millió fajta árnyalat. Szó elakad, csak a szépség marad meg.

Mark Twain (aki 1896-ban látogatott el a smaragdzöld szigetre) sokkal jobban fogalmazta meg, mint én: “Mauritius was made first, and then heaven, and that heaven was copied after Mauritius.” (Mauritius készült el először, és aztán a Mennyország, és a Menyország Mauritius másolata lett.)

Igaza van! A természet rávesz, hogy ráfigyelj! Nem azt várom, hogy megjelenjen a netflixes sorozatom következő évada, hanem végre hétvége legyen, és menjünk kirándulni, felfedezni a szigetet!

Nem a projektor elé mászok be este, hanem kiülök és nézem a csillagokat, vagy az épp elszálló gyümölcsevő denevéreket.

Mauritius kapu egy elveszett világra, ahol újra megtanuljuk élvezni, és értékelni a természetet! Itt nem a facebook, vagy twitter kedvéből leszel természetvédő, hanem szép lassan megváltozol, és visszatérsz valamihez amit az őseink még tudtak, de mi elfelejtettük.