Pár hét múlva letelik az első évünk, július elsejével lejár a Premium Vízumunk, már beadtuk a Self-employed Visa-hoz a papírokat és most az előzetes elbírálását várjuk. Ez egy remek alkalom, hogy levonjuk a tanulságokat.

Hihetetlen, de egy év nem elég a sziget megismerésére. Na, de ne ugorjunk ennyire a végére. 🙂

Az első pár hónap azzal telt, hogy próbáltuk kialakítani az új életünket. Beszereztünk mindent amire szükségünk volt, igyekeztünk új életritmust kialakítani, ami nem volt egyszerű, hisz egyhuzamban nyaralásnak éreztük az ittlétet.

Elkezdődött a gyerekeknek a suli is, ami az elején nem ment könnyen. A szigeten szinte mindenki beszél angolul, mégis, elsősorban franciául beszélnek, ez igaz az iskolatársakra is. Beletelt pár hónapba mire a gyerekekhez angolul szóltak a társaik, onnantól jelentősen egyszerűbb lett minden, lettek barátaik és most már Ők is itt akarnak maradni a szigeten.

Hozzá kellett szokni a lazább, stressz mentesebb élethez is. Persze könnyűen tűnik messziről, de azért eléggé idegpróbáló például két hónapot várni egy napszemüvegre 😀, vagy épp a mester nem sieti el megjavítani a klotyót, de az út közepén autóval várakozás sem egyszerű és mindez senkit nem idegesít.

Mauritius 2 040 km², valójában egy Nógrád megye méret kb, mégis hihetetlen mennyi látnivaló van itt! Már januárig is nagyon sok helyre eljutottunk, de aztán az idén elkezdtünk túrázni és azóta tényleg minden héten legalább kétszer megyünk valahová felfedezni (legtöbbször háromszor), és nemhogy a végére érnénk, hanem egyre több van hátra.

Visszatérve a címben feltett kérdésre, a válasz: semmire. Annyit sikerült elérni, hogy egy év alatt végérvényesen beleszerettünk ebbe a trópusi Paradicsomba.