Tegnap a Jurassic Parkban jártam. Nem tudom máshogy leírni, abban a pillanatban amikor leérsz, majd meglátod a vízesést úrrá lesz rajtad a döbbenet, nincsenek rá szavak. Felnézzel és nem látsz mást, csak a sziklafalat a hatalmas vízeséssel. Láttod azt az időtlen erőt, ami kialakította a helyet. A természet azonnal helyre tesz.

A Tamarin hegynél írtam, hogy nálam az lett a top1 túra. Nos, az 500 Pieds Cascade köröket vert rá (csak a Pieter Both csúcsa tudná megszorítani, de oda a tériszonyom miatt nem biztos, hogy fel tudok menni).

Mielőtt belelkesültök, el kell áruljam, hogy ez a túra kőkemény menet! Mindig mondom, hogy túravezetővel menjetek, de ide még az se elég. Nagyon komoly erőnlét is kell, ha le akartok menni az aljára.

A túra az Alexandra Falls parkolójából indult és közel 30 perc alatt értünk az 500 Pieds cascade tetejére. Eddig a pontig ez egy egyszerű, könnyű kirándulás. Bárki megcsinálhatja, láttunk gyerekeket is ott. A vízesés szélével azonban vigyázzatok!

Ja igen, majdnem el is felejtettem: az időjárás! Na, arra nagyon kell figyelni! Itt nagyon hirtelen tud a vízszint megnőni esőzésben. Az időjárás előrejelzésnek tökéletesnek kell lennie. Nem viccelek, itt egy hirtelen zivatar halálos tudd lenni.

Én már 4 hónapja készülök az 500 Pieds Cascade-re, mindig terveztük mikor megyünk, de végül az indulás előtti napokon összeomlott az idő, vagy épp előtte volt eső és veszélyesen csúszós volt a túraútvonal. Biztonsági okokból inkább halasztottunk, mint kockáztattunk, itt ez a helyes döntés.

Térjünk vissza a létrejött túrához. Tehát, a vízesés tetejéről le lehet menni az aljára. Szigorúan túravezetővel és jó kondival forduljon meg a fejetekben! Amúgy az a jó vezető, aki ezen túra előtt felméri a kondíciótokat, rutinotokat és tudja mire vagytok képesek. Készüljetek rá, hogy nem ez lesz az első kirándulásotok a szigeten.

Az ereszkedés 1 órát vesz igénybe, tulajdonképpen offtrack pályán. Végig nagyon meredek terepen kell lefelé haladni fákba kapaszkodva, két helyen 10 méteres sziklafalon is le kell ereszkedni előre kifeszített köteleken. Egy óra kapaszkodás, seggen csúszás után olyan helyre érsz, ahol minden fogalom megszűnik. Nincsen idő, nincs semmi csak az időtlen vízesés van! Tényleg nem tudom leírni mennyire csoda ami ott van. Csak a vízesés és a sziklafal, ami körbevesz. Közben száll a vízpermet, hangosan morajlik, fúj a szél. Csak a vízesés létezik.

Fél óra múlva elindulhattunk visszafelé. És itt jön a csattanó! Ugyanott kell visszamenni! Felfelé kevésbé technikás a kapaszkodók miatt, de ez nem jelenti, hogy könnyebb lenne, sőt! Kőkemény erőpróba, igazi lábgyilkos, ahogy a 154 méter magasságot szinte 90 fokban nyílegyenesen felfelé megmászod a fák között csúszós, saras terepen. Sokat túrázok, hozzá vagyok szokva a mauritiusi túraútvonalakhoz és a szintemelkedésekhez, de ehhez nem voltam felkészülve. A végére sikerült kikészülnöm, a vízesés tetejétől a parkolóig vissza (ami már majdnem sík terep) már nem bírtam, sokszor kellett megállni piheni, mert hányingerem volt.

Az életben a legszebb dolgokért mindig komolyan meg kell küzdeni, és ez a vízesés se adja magát könnyen! Viszont egy életre szóló élmény!

Zárszóként még egyszer: tökéletes időjárással, túravezetővel és komoly kondival, hogy ne ez legyen az utolsó túrád!