Ígértem, hogy írok egy beszámolót erről a két csodás esküvői napról amire hivatalosak voltunk. Nos, szerencsére ezen a mauritusi hindu esküvőn a házigazda, Arveen sokat mesélt nekünk a hagyományokról, így megpróbálok nektek visszadni valamit a hallottakból és a látottakból.

Kezdjük a legelején. Daniék tavaly az elsők között voltak, akik jelentkeztek nálunk, hogy szeretnének ők is családostul Mauritiusra költözni. A konzultációk és több hónapnyi ügyintézés során a Laczkó családdal nemcsak simán összehaverkodtunk, de bátran ki merem jelenteni, hogy a legjobb barátaink. A házkeresésben is segédkeztünk nekik, így ismertük meg Arveent.
Arveen Daniék landlordja és mivel elképesztően kedves, természetesen jó kapcsolatot ápol a bérlőivel is, így meghívást kaptunk Daniék és Arveen családja által egy elképesztően érdekes esküvőre.

Az esküvő előtti két hét teljes lázban telt, ugyanis tradícionális esküvői megjelenésre volt szükség, azt sem tudtuk mit illik és mit nem. Olvastunk, böngésztük a netet, mauritiusi barátokat faggattunk, majd shopingoltunk ruhákat, hozzá illő cipőket és mivel a nőknél a karkötők mennyiségének jelentése van (hogy mennyire szeret a férjed :D), majdnem könyékig felékszereztük magunkat. Teljes harci díszben jelentünk meg a hivatalos esküvő harmadik napján.

A mauritiusi hindu esküvők 4-7 napig tartanak. Azok a családok akik szigorúan tartják a hagyományokat 7 napig is elhúzhatják a szertartásokat, Arveenéknál csak 4 napos volt, mi ebből az utolsó kettőre voltunk hivatalosak.

Érdekessége az esküvőknek, hogy itt a menyasszony és a vőlegény a teljes násznépükkel együtt az utolsó napig külön sátorban végzik a szertartásokat és nem találkozhatnak.

Az esküvő ideje alatt nem isznak alkoholt és nem esznek húst, mindezt majd csak a házasságkötés utáni nap déltől, egy ima után tehetik meg. A harmadik napot, amelyre már hivatalosak voltunk Ganeshának szentelték, áldását kérték a menyasszonyra, ami elég hosszú folyamat és a nagy részét a menyasszony legfiatalabb hugának kell végeznie, jelen esetben mivel nem volt hug, így a legfiatalabb unokahug volt az aki a szertartást végigcsinálta.

Ezen a napon tartották a Haldi fesztivált is, ami a menyasszony és a vőlegény kurkuma pasztával való bekenése, ez a megtisztulás rituáléja az esküvő napja előtt, a Haldi napjának színe a sárga.
Ilyenkor tradícionálisan purit szolgálnak fel 7 féle curryvel. A purik kis sült lepénykenyerek, a curryk pedig mind más ízesítésűek. A curry nem azt jelenti mint otthon, hogy mindent teleraksz curry fűszerrel és ‘jóvanazúgy’. Gyakorlatilag talán egyben volt curry fűszer. A curry egy olyan gyűjtő kifejezés mint a magyar embernek a pörkölt, mindenből csinálnak curryt és mindnek más íze van.

Én szentül meg voltam győződve arról, hogy a gyerekeim sikítva menekülnek majd az indiai, zöldséges curryk elől, de annyira tetszett nekik a tradícionálisan kézzel evés (letépsz egy kis darabot a puriból, majd belelapátolsz valamelyik szószba), hogy szinte befalták az egészet. Természetesen nem tálon szolgálnak fel, régebben mindezt banánlevelekkel oldották meg, manapság egy kéttányérnyi nagyságú víz és zsírálló papírt terítenek le és arra pakolják az ételt.

Az esküvő érdekessége, hogy reggeltől késő délutánig, estig tartanak a napok, de a meghívottaknak nem kell egész nap ott lenniük. Megjelensz, tiszteletedet teszed, mászkálsz, beszélgetsz picit, odaadod az ajándékodat, eszel, majd megint beszélgetsz, néha bele-belenézel a szertartásba majd hazamész. És ezt egész nap tolják, 4-7 napon keresztül. 🙂 A menyasszony minden nap ott van, reggeltől estig, minden nap más, csodásabbnál csodásabb ruhákban ül, vagy áll egy pódiumon és megáldják, hol egy guru, hol a családtagjai.

A negyedik nap volt maga az esküvő, természetesen ez is egy étkezéssel kezdődött, ezen a napon biryanit szolgáltak fel, ez egyfajta rizsétel. Többnyire csirkével készítik de mivel még mindig nem lehetett húst enni így zöldséges volt. A biryani kézzel evése már egy kicsit kihívás volt számunkra, gúvadt szemekkel néztem a mellettem ülő mosolygós hölgyet, Arveen anyukáját, aki lelkesen mutatta hogyan gyömöszköljük össze a rizst a különböző szöttyökkel, majd 3 ujjunkból kanalat képezve lapátoljuk a szánkba. Egyébként nem lettünk csupa maszatosak, csak kb csuklóig. A ruhák megúszták.

Ezen a napon a vőlegény nagy csinadrattával átvonul a menyasszony sátrához a teljes násznépével és egy hindu pap hosszas áldásokkal és intelmekkel egybekötve összeadja az ifjú párt.

Hagyományosan a menyegzőre és az előtte lévő napokra rengeteg embert elhívnak, ha jól emlékszem 1500 körül volt a meghívottak száma és ezt pontosan úgy lehet menedzselni, hogy senki sem marad ott végig. Tehát jössz, eszel, elmész. Hogy miért van erre szükség? Mert régebben nem volt a házasságnak lepapírozott nyoma, a vendégek a tanúi annak, hogy ezen a napon a két szerelmes összeházasodott.
Ezen az utolsó napon voltak ott a legtöbben, mert a teljes násznép megjelent, a sátor tele, a szertartás vagy 3 órás és ami meglepő, hogy ezt sem volt kötelező végigülni egyenes derékkal egy széken.
Ha elege volt az embernek sétált egy kicsit, majd visszaült. Közben kaptunk ajándékot, kistányéron kis nasit, majd később az ifjú pár köszönetével díszdobozkában indiai édességeket.

A menyasszony az indiai esküvőkhöz méltóan csodálatos, pirosas árnyalatú ruhában volt rengeteg dísszel. A szertartás végeztével az ifjú pár átvonult a vőlegény sátrába a násznép oda meghívott részével, (ez többnyire már csak a közeli család, barátok). Érdekesség, hogy a vőlegény anyukája nem lehetett ott azon a szertartáson ahol összeadták a fiatalokat, hisz neki a násznépet kellett várnia és felkészülnie a másik sátorban. A modern technológiának hála az egészet facetime követte telefonon keresztül. 😀
Ezen az esküvőn már kicsit keveredtek a hagyományok és a modern felfogás, ezért is volt csak szűkös 4 nap, rövidített áldásokkal, szertartásokkal. Sokan jelentek meg öltönyben, nyakkendőben a tradícionális ruhák helyett és az ifjú pár már nem élelmiszert vagy szép lakáskiegészítőket kapott ajándékba, hanem Hugo BOSS, vagy Gucchi cuccot. Ettől még jó volt belelátni a megmaradt tradíciókba, találkozni még több csodás mauritiusi emberrel és kicsit tanulni, belelátni a hagyományaikba.
Elképesztően szerencsések vagyunk, hogy ezt átélhettük és a gyerekeinek is megmutathattuk. Köszönet érte Daninak, Briginek és Zafirának, valamit Arveennak és családjának.