Az előző Mi folyik itt Mauritiuson? részben röviden összefoglaltam az elmúlt év nehézségeit, amik közül az egyik az iskolaváltás volt. Lelkesen írtam annak idején a La Palette-ről, ami egy alternatív iskola. De a nagy ígéretekből semmi sem lett.
Amikor 2022 augusztusában beírattuk a gyerekeket, a La Palette-ben normális oktatás volt, 5-6 tanár, gazdaságis, igazgató, tesitanár. Szerdánként főzőiskola, kertészkedtek, volt karate és jóga óra, illetve egyéb mókákat találtak ki. Az iskola a saját tyúkjait is nevelgette és mindig történt valami érdekes. Nagyon jó kezdeményezés volt, egy viszonylag frissen induló (2019-ben nyitott, de jött a covid) suli, nagy reményekkel. Az igazgatónő viszont úgy döntött, hogy a pénz kicsorog a kezéből, vagy inkább becsorog a saját zsebébe, mert folyamatosan hiánnyal küzdött az iskola, a tanárok felmondtak, a tyúkokat megették, vagy nem tudom, de eltűntek és egyre lepattantabb (rossz szóvicc jöhet? Le Pattant school) volt minden. Nagy ígéreteket kaptunk, hogy így meg úgy fejlődni fognak, újra jó lesz, új tanárok, stb. Az ígéretek miatt a 2023-as, azaz a következő tanévet is itt kezdtük, spoiler: de nem lett jobb.
Az a két tanár aki még megmaradt (kb 40 gyerekre), annyira nem kapott fizetést, hogy olykor napközben leléptek és otthagyták a gyerekeket a konyhásnénire. Teljes anarchia uralkodott a gyerekek között, mint egy enyhébb Legyek ura szituáció. Szóval megelégeltük és elkezdtünk iskolát keresni, ami sajnos nem volt egyszerű egy addigra már 9 és egy 11 évessel. Ebben a korban csak felvételivel veszik fel őket, mindezt úgy, hogy a La Palette-ben 1 év lemaradásban voltak, vagy több, mert felejtettek is.
Az elmúlt időszakból és egyben Kareszék tapasztalatából kiindulva 11 évesen Rékát nem szerettük volna a híres (mindenki ezt ajánlja) Northfieldbe íratni. Kisebb korban oké, de a nagyobbaknál nagyon nehéz a beilleszkedés, egy nem túl befogadó közösségben. Mert a Northfield az, legalábbis a tinédzsereknél nagyon dívik a sznobizmus, a “kinézlek, mert nem a legfrissebb iPhone-od van”. Tehát ezt kizártuk, az anyagiak miatt is, mert cirka 65.000 rúpiát kellet volna fizetnünk a két gyerekre havonta és akkor még nem számoltam a 315.000-es beíratási költséggel és depozittal. :O Horror.
Ábel kis barátjának, Eniah-nak az apukája javasolta nekünk a Lighthouse International Schoolt, amit egy nyílt napon meg is tekintettünk. Ez az iskola egy álom, mint egy amerikai campus, hatalmas zöld terület, gazdálkodnak és saját halastava meg erdeje van. Mindez csak 1-2 ezer rúpiával többért mint a lepukkant La Palette, ahol oktatás sem volt. Természetesen azonnal leadtuk a jelentkezést, az igazgató és a tanárok elképesztően kedvesek voltak. Mondták, hogy van hely, menjünk, segítenek felzárkózni, stb.
Eljött a nap amikor a gyerekeket behívták interjúra és Rékát külön egy felmérő tesztre, ami előtt közölték szintén kedvesen, mézesmázosan, hogy csak felmérik, nem számít bele a felvételébe. Ő szerencsére nem is izgult rajta, mi annál inkább. Természetesen a teszt nem sikerült jól, hisz kicsi kora óta diszlexia gyanús, illetve ott volt az az 1 év nem tanulás. És most jött a feketeleves. Olyan szemét megfogalmazású elutasító levelet kaptunk, hogy leüvöltöttem a tanár fejét (sajnos csak egy válaszlevélben). Azt írták, hogy nem gondolják, hogy Réka valaha el tudna végezni egy Cambridge szintű iskolát és levizsgázni. Se magyarázat se semmi, csak egy ilyen kurta mondatot odab@tak. Nagyon rosszul esett, természetesen Rékának nem mondtuk el. (Mondjuk az iskola elnézést kért utána, de ezek után talán jobb is, hogy nem vették fel oda őket).
Elkezdtünk tovább keresgélni, bár a lehetőségeink korlátozottak voltak, mert mindenképp angol elsődleges nyelvű iskolát akartunk (vannak franciák is), végül ráakadtunk a Greencoastra. Szintén egy viszonylag fiatal iskola itt északon, Beau Plan-ben. Elmentünk – az esélytelenek nyugalmával – egy iskolalátogatásra, ahol azt javasolták, hogy menjenek be a gyerekek egy napra. Megnézik, hogy jól érzik-e magukat ott és a tanárok tesztelik a tudásukat, hiányosságaikat. Ekkor már fel voltunk készülve, hogy a kihagyott egy év miatt magántanárokhoz fognak járni és online iskolába íratjuk őket.
A tesztnap után behívott az igazgatónő, akivel egy nagyon jót beszélgettünk. Ő is elmondta, hogy le vannak maradva (lehet ezt nem bunkón is), és hogy ismeri a La Palette-et, tudja, hogy sok a panasz. A lemaradásuk miatt Rékát Grade 5-be javasolta, Ábelt pedig Grade 3-be. Ez azt jelentette, hogy a korosztályuknál eggyel lejjebb kezdték a tanévet januárban.
Igen, azokban az iskolákban ahol a Mauritiusi naptárt követik januárban van az évkezdés, más sulikban meg augusztus vége vagy szeptember eleje, mint Európában. Van ezzel némi kavarodás.
De visszatérve a Greencoastra, a lényeg, hogy felvették őket. Sőt! Egy nap után kiszűrték, hogy Réka diszlexiás és e-szerint kezelik, kapott egy külön tanárt aki segít neki “másképp” megtanulni írni, olvasni. Pár nap alatt annyira megszerették a sulit, hogy a maximumot hozzák ki magukból. Olyan sebességgel haladtak és szívták magukba a tudást, hogy az első negyedév után behívtak minket és közölték, hogy feljebb kell tenniük őket a saját korosztályukba, mert az 5. és 3. már nem kihívás nekik. Így most Réka a második és a harmadik negyedévet már a Grade 6-ben töltötte, Ábel pedig a Grade 4-ban. És ez az iskola is a Cambridge oktatási rendszeren alapszik. (Ennyit a Lighthouse-ról. A gyerekeink megcsinálták!) Amúgy most végződött a harmadik negyedév augusztus elején, és ilyenkor szülői értekezletek vannak. Mindenkivel leülnek egyesével a tanárok és értékelik a gyerekeket. Rékának már komoly tesztjei vannak, ahol egy UK level skálán mérik őket. Nos, tudjuk, hogy a diszlexiája miatt a spellingje nem jó, ezért az iskola javaslatára meg kell csinálnunk egy hivatalos vizsgálatot, ahol papírt kap erről a képességzavarról, így a felvételiknél a jövőben nem veszti el a spelling tesztekért járó pontokat. Nem mellesleg a kislányom a matekban viszont olyan erős, hogy a UK score legmagasabbjai között van, és a tanár szerint nagy valószínűséggel mire vége az utolsó negyedévnek meghaladja a UK levelt.
Ábelnek még nem voltak meg a hivatalos UK tesztjei, az csak az utolsó évfolyamnak jár, azoknak akik mennek tovább Secondarybe, oda kellenek a PUMA és PIRA felmérők. Ábel szintén nincs már lemaradva, sőt: Megszerette az olvasást. A spellingje teljesen jó, minimális hibával, a matek meg neki is magasabb szinten van az átlagnál. A tanárai szerint elképesztő a general knowledge-e és simán elbeszélget egy felnőttel, felnőtt témákról de ha kell bármikor vált gyerekbe.
Egy szó mint száz, jól alakult az iskola váltás. A maximumot hozzák ki magukból erőlködés nélkül, egyszerűen csak akarják és csinálják. Hozzáteszem, mi sosem erőltetjük a tanulást. Nem kell készülniük, nem kell órákig plusz házfeladatot csinálniunk, ez a világ már rég nem erről szól, ha egy médiafelületen vagy egy jó ötlettel feltörhetsz. Azért igyekeztünk jó iskolába íratni őket, hogy később ez ne legyen a hátrányuk amiért nem tettük, még véletlenül se.
És akkor most a piszkos anyagiak. A La Palette-ben a két gyerekre 21.400 rúpiát fizettünk benti étkezéssel együtt, és ha jól emlékszem valami 1200 euró volt a beugró kettőjüknek. A Greencoast ezzel szemben 35.000 rúpiába kerül kettőjüknek havonta, de itt én készítem nekik a snack-et és az ebédet is. 30.000 lenne, de Réka a diszlexiája miatt különtanárt kapott, ami plusz költség. Természetesen volt beíratási költség és depozit, ez együtt 215.000 rúpia, de fizethettük 3 részletben. Az iskolabusz havonta 2500 rúpia kettőjüknek, a benti étkezés pedig 2500/fő (ha szendvicsre fizetnénk be őket) vagy 4500/fő ha meleg ételre desszerttel, de mi egyelőre még nem kértük ezeket.
Daniék kislánya, Zafira, szintén a La Palette-ben kezdte tavaly, amikor Mauritiusra költöztek. Ők is váltottak azóta, egy helyi magániskolát választottak Trioletben, az Orchard Kids-et, ami angol és francia oktatási nyelvű. Expatok gyerekei nem járhatnak állami iskolákba csak magánsulikba. A hiedelemmel és az expat oldalakon felsorolt iskolákkal ellentétben sokkal több helyi magániskola van, ilyen pl a Le Nid és az Orchard is. Mindkét suli hálózatban működik, több városban megtalálhatóak. Az oktatás pedig a pletykákkal ellentétben magas szintű és jó, a diákok és a tanárok barátságosak és befogadóak.
Az Orchardba 12.000 rúpia a beíratási költség, 4000 az éves tanszer és 5700 rúpia a havi tandíj amiben a benti étkezés is benne van, illetve 1450 havonta az iskolabusz ami viszi és hozza háztól-házig Zafirát. Szóval egy remek választás és a mi a legfontosabb, hogy szereti.
Balázsék a 3 éves Jázminnal először szintén a La Palette-ben kezdték, mivel van ovi része is. Ők hamarabb észhez tértek mint mi, és átíratták a Martin Ecole’ette-be, ami szintén itt van Pereybere-en. Az ovit gyorsan megszerette Jázmin, nagyon hozzáértően foglalkoznak a gyerekekkel a nyelvet meg szívja magába mint egy kis szivacs. Igényes, szép óvoda. A beiratkozási költség ide 15.000 rupia volt, plusz az oktatási felszerelés és biztosítási díj: 6700 rupia/év/gyerek. Az ovi havidíja 8700 rupia. 8-14 óra között van “oktatás”, de lehet kérni napközit 17 óráig, ami havonta 2500 rúpia.
Tehát ez volt a mi sulis kálváriánk. Nehéz pár hét, hónap volt de megérte. Néha bánom, hogy nem korábban mentünk át a Greencoastba de valójában mindennek megvan a maga ideje. Úgy érzem, a La Palette miatt, már annyira vágyták a tanulást és a normális iskolai környezetet, hogy megtanulták értékelni. Persze ne felejtsük az iskola érdemeit sem, minden összeadódott és megtalálták a helyüket. Szinte bánom, hogy Réka januárban már secondaryba megy, remélem az is ilyen jó lesz.
