Hihetetlen, hogy repül az idő. Pontosan egy hónapja érkeztünk meg Mauritiusra, ebbe a földi Paradicsomba! Nyilván egy bloggernek túloznia kell, hogy az olvasó figyelmét felkeltse, de higgyétek el ez nem reklám fogás. 30 napja keressük a “catchet”, ha valami ennyire hihetetlen, akkor kell lennie egy “de”-nek… Vigyázat spoiler: NINCS, így csupa nagy betűvel, mert megérdemli.

Hosszú, fárasztó és kimerítő utazásunk volt tele izgalommal és félelemmel. Igen, bármennyire is határozottak és magabiztosak voltunk azért a kis ördög ott bujkált a fejünkben. Hiszen mindent online intéztünk, és mi van, ha valaki átvert minket? Fejemben a vésztervek, vészterve forgott! Szerencsére minden flottul ment!

A ház gyönyörű, a környék gyönyörű, a tulaj kedves, segítőkész, szóval minden remek.

Bevallom szkeptikus voltam az Európán kívülre költözéssel, sokáig szándékosan csak sodródtam az árral. Nem akartam a Google-ön található képek, és videók alapján hamis elvárással indulni. Tettem a dolgom, de mindig a következő lépcsőre koncentráltam, nem a teljes képre.

A sziget végül elvarázsolt! Elképesztő látvány, és ezért nem kell elmenni hosszú órákat túrázni, elég kinézni az ablakon! Egy hónap alatt még a kertünk látványához sem tudtam hozzászokni.. Minden reggel amikor lejövök a szobánkból, és meglátom, ledöbbenek…

Írtunk cikket a suliról, a kultúráról, a történetükről, a prémium vízáról, és a helyi közlekedésről is így ezekre most nem pazarlók karaktereket, inkább a saját érzéseimet írom ki ebben a bejegyzésben.

Egy hónap hosszú idő! Ilyenkor az ember már észreveszi a változásokat!

Észak-Írországhoz képest sokkal aktívabb lettem! Reggel 7-kor felkelek magamtól, szinte óramű pontosan, gyorsan végzek a délelőtti munkával, aztán jöhet az edzés. Vettem egy 10 kg-os kettlebellt. Évek óta akartam, de mire lehetett volna, addigra már tervben volt a költözés és mivel ide nem tudtuk hozni maradt a kettlebell terv a polcon. Fél órát edzek egyelőre felső testre, aztán jöhet a strand, ha épp olyan idő van!

Igen, strand, bár itt épp tél van. Tulajdonképpen olyan, mintha otthon december vagy január lenne csak épp 25-27 fok van és néha kicsit szeles az idő. Pont ezért hol szikrázó napsütés van, hol pedig esik az eső egy 10 percet. Vannak nagyon szép, és vannak kevésbé jó napok amikor épp egy anticiklon van fölöttünk.

Visszatérve rám, az is szembetűnő változás, hogy Észak-Írországban minden délután aludnom kellett egy órát kb, ha nem, akkor fájt a fejem. Valószínűleg a hosszú évek napfény nélküIisége meg az állandó eső miatti bezártság lehetett az oka de itt gond nélkül végig csinálom a napot alvás nélkül, sokkal aktívabb vagyok!

Alig várom a szeptemberi iskolakezdést, hogy gyerekeket lepasszoljuk a sulinak és a munka előtt egy kiadósat úszunk az óceánban. Tényleg, mintha egy reklámban élnénk! 😀 Az elmúlt 20 évben nem úsztam annyit összesen, mint az elmúlt héten. És nem győzi hangsúlyozni minden helyi, hogy tél van, majd októbertől tapasztaljuk meg az igazi szigetet! Már nagyon várjuk 🙂

Ádám