A “Teknős-öböl” évszázadokon át kiváló kikötőhelyként volt ismert a hajósok körében. Biztonságosan megállhattak, hogy feltankoljanak további útjukra, amely keletről és nyugatra és vissza tartott.
1598 és 1710 között a hollandok többször is megpróbáltak itt kolóniát alapítani, ők nevezték el “Schildpatt’s Baai”-nak (Teknős-öböl), az öbölben élő tengeri teknősök nagy száma miatt.
A sziget északi részén bőséges ébenfa erdők is voltak, amelyek ideális alapanyagot jelentettek a sérült hajók javításhoz, ezért néhány régi holland térképen az öböl neve “Ebbenhauten Baai “-ként (Ébenfa-öböl) is szerepel.
Miután az erőforrások nagy részét kiaknázták, a hollandok feladták, és úgy döntöttek, hogy elhagyják a szigetet.
1636-tól angol hajók kezdtek horgonyozni a Teknős-öbölben, hogy fát, húst, halat, osztrigát és vizet vegyenek fel, valamint beteg embereiket gyógyíttassák.
1735-ben Mahé de Labourdonnais francia kormányzó felépítette Port Louis városát és felfejlesztette kikötőjét.
A közeli Teknős-öböl tevékenysége ekkor virágzott fel teljesen. 1739-ben egy kórház építését kezdték meg a skorbutban szenvedő tengerészek számára.
1740 körül egy vasöntödét és lőpormalmot építettek, amelynek romjait ma “Balaclava ruins”-nak hívják.
A műhelyek vízellátásának biztosítása érdekében 1743-ban a Citron folyón gátat építettek, amely még ma is létezik.
Port Louis és kikötőjének építéséhez szükséges vas alapanyag nagy része a Teknős-öbölből származott.
Az ágyúkat, a puskaport és a fegyvereket, amelyeket Mahé de Labourdonnais 1746-ban Indiában használt, mind a Turtle Bay-en gyártották. Ez idő alatt 400 rabszolga dolgozott ott.

Az öblöt ezután “La Baie de l’Arsenal”-nak nevezték el, és a kis falu, amely az onnan induló úton fekszik Port Louis és Grand Bay között, az Arsenal nevet kapta.
A “Compagnie des Indes” kérésére Mahé de Labourdonnais elrendelte egy védelmi üteg építését az öböl mentén, így a Citron folyó torkolatánál lévő malom és öntöde biztonságban volt.

1748. május 8-án Boscawen admirális 23 brit hajóból álló flottájával megérkezett a Teknős-öbölbe és
megpróbálta elfoglalni a szigetet a franciáktól, sikertelenül.
Több mint 4 napon át tűz alatt voltak az öböl ágyúi és az arzenálban tárolt lőszerek által, végül a britek feladták a harcot és elhajóztak.

1774. szeptember 21-én szörnyű robbanás történt, amelynek 40 áldozata volt, közülük 11-en meghaltak.
A malom kivételével minden épület elpusztult. Biztonsági okokból az új malmot a szárazföld belsejében építették újjá, hogy elkerüljék az esetleges ellenséges támadásokat a tenger felől.

A 19. század elején Joseph Dioré lett a Teknős-öböl tulajdonosa. Port Louis vízellátási problémái miatt úgy döntött, hogy odaköltözteti a gabonamalmát.
1810. november 29-én 74 hajóból álló brit flotta érkezett Mauritiusra 16 000 emberrel a fedélzetén.
Elfoglalták a szigetet a franciáktól, akik a tárgyalásokat követően, december 3.-án kapituláltak.
1856-ban a birtokot Sir George Courson Port-Louis polgármestere vásárolta meg, Ő átnevezte “Vallio City”-re. Nagyvonalú életmódot folytatott, és híres volt a briliáns partyjairól ézért 1863-ra tönkrement.

Pierre Adolphe Wiehe, Port-Louis-i kereskedő vásárolta meg az ingatlant, és megnövelte a lisztgyár kapacitását. Valószínűleg ebben az időben nevezték el a területet Balaclava-nak az 1854-es krími háború (balaklavai csata) után, amely híressé tette ezt a nevet.
Az Ausztráliából érkező búzát az öbölben horgonyzó hajókkal szállították a dokkba, majd egy kisvasúttal (ez volt az első a maga nemében Mauritiuson) a rakpart és a raktárak között. A két nagy kerékkel működtetett lisztőrlő malom 2000 Kg lisztet állított elő naponta, a szomszédos raktárakban pedig akár 10000 zsák búza is elférhetett.
A birtokon működött a sziget legmodernebb szeszfőzdéje is (amelyet szigorú kormányzati ellenőrzés alá helyeztek) és 6 mészégető kemence. Akkoriban körülbelül 95 munkás dolgozott ott. Wiehe úr iskolát is épített (napi három órában) az indiai származású munkások gyermekei számára.
A gyönyörű kertben, egy “My Desir” elnevezésű, pompás vidéki házat építtetett, amely a jelenlegi Château Mon Désir étterem helyén állt.

A 19. század második felében Port-Louis gazdag polgárai a Turtle Bayt tekintették tökéletes helynek a nyaralásuk eltöltésére. Az egész terület nyüzsgő nyaralóváros volt éttermekkel a környéken.

A Teknős-öböl tevékenysége fokozatosan csökkent és jelentőségét végül teljesen elvesztette a cukoripar fejlődése majd a malária miatt, amely arra ösztönözte a környéken élő embereket, hogy a felföldön keressenek menedéket.

A Turtle Bay 1990-ben éledt fel újra, amikor a Maritim Hotel megnyitotta kapuit.
1973-ban a német Harel család tulajdonában lévő “Maritim Hotels” szállodalánc lett a földterület tulajdonosa. A Maritim Hotel Mauritius 1990-ben nyitotta meg kapuit.
A Mahé de Labourdonnais által építtetett régi malom, a lepárlóüzem és a gát romjait megőrizték, nemzeti műemlékké nyilvánították, és ma már Mauritius történelmi örökségének részét képezik.
Balaclava és a Teknős-öböl természeti környezetének megőrzésére kiemelt fontosságú a szálloda vezetősége számára.
A Teknős-öblöt 1987-ben a sziget első védett tengeri parkjának ismerték el.