Mai cikkünk valójában 8 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a sorozatos vulkáni kitöréseknek hála Mauritius kiemelkedett az Indiai óceánból, majd kb 1 millió évvel később követte Rodrigues és Réunion szigete is. Ezt a három szigetet és a körülöttük lévő kicsiket Mascarenhas-szigetcsoportnak hívják. A nevet a portugál admirálisról, Pedro Mascarenhasról kapták, aki 1513-ban először látogatott ide.

A vulkáni kitörések alakították ki a szigetek hegyeit, a partvonalat, a tájat, a zátonyok később alakultak ki (és alakulnak még mindig).

Az élet a szigetre csak levegőből, vagy vízen érkezhetett, ezért lett gazdag növény- és madárvilága. Madarak milliói éltek háborítatlanul és ragadozó mentesen, egészen addig amíg az ember meg nem érkezett. Ez a felfedezés sok faj (köztük a dodó madár) kihalásához vezetett.

Az első telepesek

Nem, ezek még nem a franciák, és nem is a brittek voltak. 🙂

Már a 15. századbeli arab térképeken is szerepelt Mauritius Dina Arobi néven, ahogy Rodrigues is Dina Morazeként, de nincs bizonyíték, hogy arab felfedezők jártak volna a szigeten.

Az első európaiak a portugálok voltak a 16. században, akik gyorsan el is nevezték Rodriguest a portugál Diego Rodriguez felfedezőről.

A portugálok nem telepedtek le a szigetre, hanem évekig pihenőhelyként használták Dél-Afrika és India között, majd amikor nem volt már rá szükség, otthagyták a kalózoknak. Ámbár nem maradtak sokáig, de a portugálok hatása a mai napig érződik a szigeten. Ők telepítették be a marhákat és a majmokat, hogy legyen friss hús az utazóknak (igen, a majomhúst is megették), viszont a hajókról megszöktek a kutyák és a patkányok is, így települtek be a ragadozók és a kártevők, ami a több millió éve háborítatlanul fejlődő élővilág rendjét felborította, és a cuki dodó madarat a 17. században kihalásra ítélte.

Megérkeznek a hollandok

1598-ban holland hajók közelítették meg a sziget partjait, majd Vieux Grand Portnál kikötöttek (Mahébourg közelében). Gyorsan felépítettek egy erődöt (1997-ben tárták fel). Több növényt hoztak a szigetre, melyek közül a cukornád a leghíresebb, és az őshonos erdőket elkezdték kiirtani, hogy a kinyert fát exportálják.

Elég gyorsan rájöttek, hogy a sziget keleti partja a támadások ellen védtelen, így a telepeseket elküldték a sziget nyugati felére, hogy ott egy védett települést hozzanak létre. Ez lett a mai főváros, Port Louis.

1658-ban kénytelenek voltak elhagyni a szigetet, miután a ciklonok és az aszályok miatt éheztek.

1664-ben mégegyszer nekifutottak a sziget gyarmatosításának, miután realizálták, hogy Mauritius fontos szerepet tölthet be az Indai-óceáni kereskedelemben. Ezúttal “okosabbak” voltak, hoztak szarvasokat (nincs több éhezés), mégtöbb erdőt irtottak ki, és rabszolgáik is voltak.

Sajnos a szervezetlenségüket továbbra se oldották meg, és a kalózok is folyamatosan támadták őket, így 1710-ben végleg távoztak.

Francia gyarmat

A sziget nem maradt sokáig üresen. Alighogy a hollandok elpucoltak, megérkeztek a franciák. 1715-ben irányításuk alá vették a területet, és átnevezték Mauritiusról Ile de France-re. Az első francia telepesek 1722-ben Mahébourgnál kötöttek ki, de a szél és a problémás zátonyok miatt áttelepültek Port Louishoz.

A kalózkodás végig kísérte a francia időszakot is, de ők inkább együttműködési megállapodást kötöttek a kalózokkal, akik ennek birtokában szabadon támadhatták a nem francia hajókat Franciaország nevében, és pihenhettek a környéken.

1735-ben Bertrand Francois Mahé de Labourdonnais lett a szigetcsoport kormányzója. Virágzó gyarmattá akarta tenni Ile de France-t. A tervéhez nagyon sok munkásra volt szüksége, így több tízezer rabszolgát hozatott Afrikából és Madagaszkárról.

Hajókat építettek, felfejlesztették az ültetvényeket, farmokat, utakat építettek, és erdőket vágtak ki (megint), hogy legyen hely a cukornádnak.

1767-ben a gyarmat pénzügyi válságba került, a brit Kelet-Indiai társaság legyőzte a franciákat. Labourdonnaist sikkasztással vádolták meg (hamisan), majd börtönbe vetették. A sziget fennhatósága visszaszállt a koronára.

Az 1789-es Francia forradalomnak nem volt sok hatása a szigetre egészen 1796-ig, amikor két hivatalnok érkezett az otthoni hírekkel. Ezek hallattán Mauritiusnak is meglett a maga forradalma, de gyorsan leverték.

1793 és 1802 között a franciák és kalózaik több száz hajót szereztek meg a Kelet-Indiai társaságtól, majd Port Louisba vitték rakományukat. A helynek szép (rettegett) hírneve lett az Indiai-óceánon, ami rettenetesen bosszantotta a briteket.

1803-ban Napoleon új kormányzót nevezett ki, Decaen tábornokot, aki az elit embere lett. Ezalatt az angolok továbbra is rakományok százait vesztették el a kalózoknak hála.

Brit gyarmat

A britek végül hónapokra blokád alá vonták Port Louis kikötőjét, Rodrigues szigetén alakították ki a bázisukat, majd elfoglalták a szomszédos Réuniont is.

Amikor ezzel megvoltak, 1810-ben flotta támadást indítottak Mahébourg ellen. A négy napos Grand Port csatában a britek vereséget szenvedtek, de a veszteségek mindkét oldalon jelentősek voltak. Pár hónappal később, Decemberben egy nagy brit flotta érkezett, Cap Malheureuxnál partra szálltak, és onnan indulva a szárazföldön bevették Port Louist. Francia ellenállás szinte alig volt, így a sziget az angolok kezére került, akik visszaállították a Mauritius nevet.

A britek nagylelkűek voltak, és szabad elvonulást ígértek bárkinek. Aki maradt az megtarthatta törvényeit, vallását, nyelvét és birtokát (amibe a rabszolgái is beletartoztak) is.

Az angol birodalom így megszerezte az Indiai-óceán feletti hatalmat.

Robert Farquhar volt az első brit kormányzó, alatta Port Louis szabad kikötő lett, új utakat építettek, és kiépítették a kereskedelmet is.

Fellendült a cukornád kereskedelem, amihez óriási munkaerő kellett, hogy leszedjék és újratelepítsék az ültetvényeket, így a rabszolgaság is virágzott annak ellenére, hogy a Brit Birodalomban 1807-ben már megszüntették.

1832-ben John Jeremie bíró érkezett a szigetre, hogy kompenzáció nélkül felszabadítsa a rabszolgákat. A helyiek azonnal el is üldözték a szigetről, ezért a britek bosszúból és erő fitogtatásból felépítették a La Citadelle-t Port Louis közepén lévő hegyen.

Végül 1835-ben szűnt meg a rabszolgaság a szigeten, amit felváltott az olcsó munkaerő (itt írtunk korábban a Nagy kísérletről), kicsit Boratosan a Great Experiment Great Success lett. A 19. században közel félmillió indiai érkezett a szigetre, hogy szinte a semmiért dolgozhassanak hosszú munkanapokon keresztül.

1872-ben már a Brit Birodalomnak is foglalkoznia kellett a problémával, és sikerült kicsit javítani az indiai bevándorlók életkörülményein (napjainkban a lakosság nagyobb részét ők adják).

1936-ban az indiaiak jobb munkakörülményekért tüntettek, sztrájkoltak. A cukoripart így sikerült földbe állítaniuk 1943-ra. A britek erre megint reformokat ígértek, de az igazi fordulópont 1959-ben jött el, amikor megtartották az első választást. A munkáspárt élén a hindu doktor, Seewoosagur Ramgoolam nyert.

Függetlenség

1968-ban a Brit Birodalom felajánlotta Mauritiusnak a függetlenséget, ha cserébe átadják a Chagos Archipelago szigeteket (Mauritiustól 1930 km-re fekszenek északra). Ezek a szigetek már 1814 óta Brit uralom alatt vannak, mióta megszerezték őket a franciáktól.
1965-ben amúgy a britek kötöttek egy titkos alkut az Egyesült Államokkal, és az egyik szigetet 50 évre bérbeadták Sam nagybácsinak, ezért cserébe 11 millió dollár kedvezményt kaptak a Polaris tengeralattjárókra. Diego Garcia még most is USA katonai bázis.

Térjünk vissza a szigethez. Ebben az időben sok helyi félt tőle, hogy túlságosan indiai politikát fog folytatni az új kormány, és külföldre távoztak. Így lett Seewoosagur Ramgoolam Mauritius első Miniszterelnöke.

Az 1980-as évek elejére a sorozatos korrupciós botrányok, a nagy munkanélküliség és a túlnépesedés problémája miatt a munkáspárt elvesztette hatalmi pozícióját.

Modern Mauritius

Az 1970-es évekre a textilipar lett a sziget egyik húzó ágazata, a függetlenség után egyre csökkent a cukoripar szerepe, napjainkra már a textilgyárak fő vásárlói más piacok és az olcsóbb áruk felé fordultak, így rengeteg gyár bezárt.

A cukor termelés jelentősen visszaesett, miután a nemzetközi cukor árak visszaestek. Az ültetvényesek nagy része abbahagyta a termelést, és ingatlanát eladta befektetőknek, vagy áttért a turizmusra.

Napjainkban a sziget fő bevételi forrása a turizmus, hiszen turisták százezrei érkeznek a szigetre évről-évre (haha, ebből 4 mi vagyunk). Luxushotelek, szállók, resortok épültek. Menő golfpályák és spák vannak. Az ökoturistáknak is kedveskednek olyan projekttel, mint a Ferney Valley Forrest, a Wildlife Reserve, vagy a Domaine de Bel Ombre. Igyekeznek megmutatni az ide érkezőknek, hogy Mauritius több, mint egy baromi jó strandokkal rendelkező sziget.

De talán nem sokáig fogjuk a Paradicsom szigetének hívni, inkább Cyber szigetként fogjuk emlegetni. 2005-ben a sziget közepén létre hozták az Ebene Cybercityt. A komplexus idevonzotta az Indiai-óceán pénzügyi krémjét, rengeteg új munkahely nyílt, és elképzelhető, hogy hamarosan Afrika és India közötti pénzügyi óriásként fogjuk emlegetni.